Állunk egymást átölelve
mindenről elfelejtkezve
A vonat indulásra várva
itt állva nagy némaságba'
Aztán meglódul a tömeg
és egymást nem kímélve
Kocsikat megrohamozva
majd helyüket elfoglalva
Maguk után csendet hagyva
ketten magunkra hagyatva
Egymást lassan elengedve
könnyes szemekkel nézve
Most itt,tán örökre elválva
egymástól végleg elszakítva
Másra már semmire várva
csak magamba roskadva
Vonat kattogását hallgatva
reményt örökre elveszítve
Elindulok, de vajon merre
visszautam már elfeledve
Ezután, most, hová merre
hegyre, vagy leereszkedve
Minden értelmét elveszítve
találomra, tán haza indulva
Könnyeimmel viaskodva
örökre magamra hagyva
Elhagyva és megcsúfolva
vajon hová, vajon merre
