Térden állva könyörög a halál,
Hiába keres, sehol sem talál,
Ott rohad meg szívemen a szikla,
Nem gyúl benne már isteni szikra,
Sötétben tapogató a törvény
Beszív a korrupt világi örvény,
Szemem világát kilóra mérik,
Vakságom adják, sohasem kérik,
Öröm, ha minden valahogy halad,
Mellem a széndioxidtól dagad,
Kiköpöm a tüdőm a semmiért,
S megért, aki ebből semmit sem ért,
Vállon vereget a halálmadár,
Lelkemre alacsony az átlagár,
Érek annyit, mint bármelyik ember,
Szólíts a nevemen egyszer-egyszer,
Kitaposott ösvény mégis nehéz,
Ki előttem jár az mindig lenéz,
Haladni pedig nehezen tudok,
Visszaránt a nyakamon a hurok,
Az élet többnyire papírforma,
Az enyém, a tiéd mind egyforma,
Születéstől csak a halálig tart,
Meg kell szelídítsük a zűrzavart. |
|
