|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Eljött az est, sötét bújt szobánkba,
Kinti fény világít, szobánk sarkába.
Vágyakozva ringat, az éj homálya,
S én megpihenek a vágyak álmába!
Beszûrõdõ fény világítja meg arcodat,
S te szótlanul nézed e fényben arcomat.
E csillogás szemedben csak az enyém,
Eljött a pillanat mire úgy vágytam én!
Érzem testemen, kezednek simulását,
Érintésed, szavaidnak halk suttogását.
Szívednek egyre hevesebb dobbanását,
S karjaidnak, vágyakozó mozdulatát.
Érzem ölelésed, mely szoros és gyengéd,
Érzem forró csókod, mi a tûztõl úgy ég.
Csak is az enyém vagy, és senki másé,
Gyönyör minden mozdulatod, mi a máé.
Érzem, e pillanatban nem létezik más,
Csak a te szerelmed, és a vágyakozás.
Az érzés mi örökre összeköti életünket,
Mi nem hagyja már el, soha szívünket. |
|
|
- április 08 2008 12:56:31
Szép a versed, jó volt olvasni, kedves Csilluci!
A szerelem érzése soha ne hagyja el szíveteket!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- április 08 2008 13:28:01
Nagyon szép. Tetszik. Tele vággyal. ami soha se aludjon ki és csak lobogjon örökre. grat. Szeretttel:Kormi |
- április 08 2008 13:29:26
Szép romantikus a versed, én az utolsó két versszakot megfordítanám. Elõbb a vágyakozás, és aztán a gyönyör,
Persze ez magánvélemény, így is jó. |
- április 10 2008 10:55:42
Nagyon szép, és tele érzelemmel. Nagyon tetszik!
Üdv.zseva |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. október 27. kedd,
Szabina napja van.
Holnap Simon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
