Napkorong

Egész világ a harczmezőn,
1
Egész világ a harczmezőn,
Csak én nem vagyok ottan,
Ki harczi vágyat annyiszor
Éreztem és daloltam.
2
S a vágy, a láng még most is ég,
Még most se halt ki bennem,
Rohannék és maradni kell,
És nem lehet elmennem.
3
A szégyen és a fájdalom
Kettős könyűje áztat,
Szivemre szállt a fájdalom,
Nem, nem, a gyalázat.
4
Oh gyermekem, oh gyermekem,
Még meg se vagy születve
S szivemre már is kint hozál
S gyalázatot fejemre!
5
Ha megleszesz, ha élni fogsz,
Ugy fogsz-e majdan élni,
Hogy nevünkről elvész e szenny,
Mely most miattad éri.
6
De az soká lesz, addig én,
Leszállottam a sirba ....
Fejfámra ne legyen az
Sötét betűkkel irva!
7
Jöjjön csak a tavasz! a fák
Zöldülni fognak akkor,
Az én búmnak fája is
Kizöldül a tavaszkor!

Petőfi Sándor 1823 – 1849
***
***
Die ganze Welt auf dem Schlachtfeld,
1
Die ganze Welt auf dem Schlachtfeld,
nur ich allein bin nicht dort,
der, der Kampflust schon so oft
gespürt und auch oft gelobt.
2
Des Verlangens Flamme brennt noch
in mir, noch nicht gestorben,
würd‘ wegrennen, muss hier bleiben,
alles hab ich verdorben.
3
Doch, von der Scham und von dem Schmerz
mit doppelt so viel Leiden,
der Schmerz hat mein Herz erobert,
nein, das waren die Schanden.
4
Ach, du mein Kind, mein liebes Kind,
bist noch gar nicht auf der Welt,
'd meinem Herzen, hast Leid gebracht
nur Schande ohne Entgelt.
5
Wenn du geboren bist und lebst,
wirst du jemals so leben?
Dass von Namen der Schund verschwind`,
was geschah nur deinetwegen.
6
Aber es wird lange dauern,
bis runter ins Grab gehe. …
Es sollte nicht dort an Grabstein
mit dunklen Buchstaben stehe’!
7
Der Frühling soll nur kommen! Und
die Bäume werden dann grün
mein Baum der Traurigkeit, im
Frühjahr wird es, dann auch grün!
***
Fordította: Mucsi Anta-Tóni