|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
A társas magány, nem víg operett
ebben, egy szereplő, sem nevet.
Akár, az összeláncolt elítéltek
tengetitek életetek.
Az elején, ami szép volt, vidám
azt mára a homály, takarja
és a vitákat okozza.
Ami egykor, szép volt benned
az ma, csakis dühöt gerjeszt.
Kezdetben, az érintésed, nevetésed
a szavaid, a nézésed
mind, csábító és érzéki volt
ez, szép lassan, alábbhagyott.
Mára, mégis, mi vagyok?
Lusta, trehány, elhízott?
Megkeseredett vénember
aki, a kutyának sem kell.
Egész nap, csak hallgatok.
Ám, ha szólok, kiabálok?
Már, nem pajzán, az érintésem
nem is kéne ránéznem?
Csak azon, jár az eszem?
Nem lehetünk fiatalok
nem kerülnek el a bajok
már, csak nyugalomra vágyok...
Pécs, 2020 |
|
|
- február 17 2020 14:21:19
Elgondolkodtató versed
nagy szívvel jelölöm kedvencnek,
szeretettel: Zsuzsa |
- február 18 2020 18:22:36
Ma csak szomorú verset olvasok? Sajnos a társas lét sem mindig fenékig tejfel. |
- február 22 2020 16:11:04
Köszönöm az őszinte véleményeket!
Szívesen írnék vidámabbat...
Szeretettel: Béla |
- február 22 2020 18:17:49
Szomorú vers, tapasztalatok alapján - ha így van - de igazságokat sorol.
én is írtam ezzel a címmel hasonló gondolatokat. Itt van valahol, már csaknem 3000 versem között az oldalon.
szeretettel Sarolta |
- február 25 2020 10:29:21
Hmm... remek az eszmefuttatásod és a témát illetően is jól van feldolgozva!
Csak gratulálni tudok!
KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 27. kedd,
Szabina napja van.
Holnap Simon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
