Borongó csillagköd öleli az alkonyt,
Halovány fényei mindent beragyognak,
Tompa csillagfény int búcsút a napnak.
Közel az est,
Lassan feltekintek:
A gondolatok hûvösen ereszkednek az égre,
Feszül az égbolt,
Akár egy távoli dallam,
A magány húrjait pengetve,
Holdtalan magasban bolyongva,
Keresem az utam.
Tétova szellõ kél a messzeségben,
Elfeledett érzelmek sodródnak az éjben:
Remény vagy,
Remény a szívnek,
Hogy végtelen szimfóniát zengve,
A csillagok közt rád leljek
