|
 Vendég: 122
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Mint zöld szára végén ki buzogányát hajtja,
A virágba borult önkény, pont az a fajta,
Ő szárba szökkent, ő nem rettent, ő megeredt,
S égre néző kinyúlt porszemként cselekedett,
A nap fényében hízott, eső vizén érett,
Szemtelen mód az égi Isten után révedt,
Illatával bevon, mit az orrokra ráhint,
Megszületett végül a virágzó szép Jácint,
De öröknek nem örök, csak pünkösdi király,
Szirmain már minduntalan ott dúl a viszály,
A hervadás árnya régóta környékezi,
Hisz csak a romlás keserű ízét élvezi,
Tapsra nem vár, csak sürgeti a múló időt,
S belülről pusztítja el az épp kisarjadt tőt,
Még ereje teljén utoljára szalutál,
Majd lassan legyűri a borítékolt halál. |
|
|
- március 19 2020 07:48:39
Ez az! Jó lett, tetszik és örömöm, hogy olvashattalak.
Poétaöleléssel, barátsággal, kalapemeléssel? csak gratulálni tudok!
KíberFeri  |
- március 19 2020 11:42:30
Szép versedhez szívvel gratulálok.
Szép napot kívánok jó egészségben, békességben.
Szeretettel: Zsuzsa |
- március 20 2020 05:29:09
Köszönöm szépen a kedves szavakat!  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 14. hétfő,
Szeréna napja van.
Holnap Enikő napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
