El?ttem a kép, mikor Kisfiam,
Fut elém nevetve boldogan
Piciny lába meg nem áll.
És a szája be nem áll
Hangosan nevet és élvezi, hogy jár
Intem ?t , elfáradsz, elég már,
De ? csak rohan , meg nem áll
Mint aki tudja, hogy egyszer úgy sem jár
Gyorsan éli életét, fut fel a magas létrán
Boldogan nevetve mondja ,
Sikeres ember leszek egyszer én
Ám az éhes vad, mellette ólálkodik
Lesve álldozatát, hirtelen ráveti magát
Alig múlott húsz, a mosoly megfagy arcán
A fenevaddal harcban áll
Több éven át vív nehéz csatát,
De megadni, nem adja magát
Néha még látom arcán a mosolyt,
Futna, de nem bir már.
Szeme kérdez , vajon miért ?
Csak harcol tovább, amig újra nem jár.
