|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Álmodtam egyszer, mindenről,
Erdőröl, fagyrol, tengrerről,
S felhős éjszakárol,
Egy elveszett ember csendes dalárol.
Hallottam csendről, vérző fülekről,
Ólom marta szívről, vérző testekről,
De mégis, oly csendben, lágyan, a köbe veszve,
Ahogy hallhat egy süket, egyedül, elveszve.
S láttam is, mikor vad mezőkön rohantak,
De nem is jutottak oly messze, csak futottak,
Végül letelepedtek, megtépve, még hullanak,
Vérző csókot adva, a megtépázott Ugarnak.
|
|
|
- június 27 2020 14:18:58
Kedves Martin, álomversedben csodásan láttatod az ... elveszett ember csendes dalát... és nagyon érzékletesen adod vissza a magányos, elveszett érzést, amikor az álom eltűnik és csak a rossz emléke marad .,.,.,.. vérző csókot adva a megtépázott Ugarnak ...fájdalmában is nagyon szép versedhez gratulálok - szeretettel - üdvözlettel ---- Anna -  |
- június 29 2020 07:10:12
Szépséges vers!
Tisztelettel: Zsuzsa |
- június 30 2020 14:20:28
Martin kérlek, szép a versed, ügyes munka, csak gratulálni tudok!
KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 28. szerda,
Simon napja van.
Holnap Nárcisz napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
