|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Bársonyos, narancssárga föveny úszott,
közte bámészkodott egy tüzes képű,
bólogatott mikor a nap rátűzött,
oly káprázatos volt, tiara ékű.
Földig hajoltak előtte, csodálták,
még a szellő is csak őt cirógatta,
a méhek szép derűs dalt dongtak neki,
pillangó szárnyaival simogatta.
Egyszer mikor a hold világolt már fent,
rút álmot látott, bánatosan ébredt.
Ám nekem elmesélte a titkát,
azon a hűvös őszbe fordult éjjen.
Szinte már fekete volt, szirma fonnyadt,
mint a falevél, fázott, szörnyen fázott.
Ám de fakó arcán ott ült a mosoly,
míg szemére nem jött az örök álom.
|
|
|
- július 02 2020 06:05:47
Szeretettel olvastam szép versedet. Szofi |
- július 03 2020 16:36:45
Kedves Zsuzsa!
Meghatóan szép versedhez szívből gratulálok!
Margit |
- július 04 2020 09:54:30
Kedves Szofi! Köszönöm szépen kedves szavaid, örülök, hogy tetszett: Zsuzsa
Kedves Margit! Örülök, hogy nagyon tetszett a versem, köszönöm a gratulációt: Zsuzsa
Kedves Melinda! Köszönöm szépen kedves szavaid, örülök, hogy tetszett: Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 27. kedd,
Szabina napja van.
Holnap Simon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
