|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
A Phőnix
1
Van egy tündér madár. Ma is él valahol,
Ágról-ágra lebben, suhan, repül, dalol.
Formája változó, lényege isteni;
Ember nem látta még; mindenki ismeri.
2
Kezdetben már ott volt az ős vizek felett,
Holott a mindenség igy megteremtetett;
S Mózes bölcsőjénél szárnyakat eresztvén;
Büszkén csattogott a megváltó keresztjén.
3
A levegőégben, a virág-illatban,
Napsugárban, fényben, és hogy ha vihar van.
Mikor szélvészeken törnek meg a'habok,
Biztató beszéde csak zendül: itt vagyok!
4
Hangjára megifjul minden/mi él, mozog;
Ragyogóbban égnek ott fenn a csillagok;
S itt alant szinméztől árad ki a patak-,
Még a kősziklán is virágok hajtanak.
5
Ötszász esztendeig él, mosolyog, nevet,
Hajnal-fénybe vonva e ködös életet;
Soha nem volt ifjabb, soha meg nem vénül,
Hamvas tolla csillog örök-ifju fénytül.
6
Apja, anyja nincsen. Léte föld feletti,
Önmagát öli el. Önmagát teremti,
Önmaga lép önként a máglyák tüzébe,
Én ön-hamvaiból lép ki ismét élve.
7
Szivem ez a máglya. S a mi benne lángol,
Soha ki nem veszthet ebből a világból,
Hamvából újra kél, uj életet kezdvén:
A mesében phőnix; az életben eszmény.
***
Szász Gerő 1831 – 1904
***
***
Der Phönix
1
Es gibt ein Feenvogel. Er lebt noch irgendwo,
von Ast zu Ast fliegt er, gleitet, singt lebensfroh.
Seine Form ist variabel, ein göttliches Wesen;
jeder kennt ihn, aber kein Mensch hat je gesehen.
2
Anfangs war schon über den alten Gewässern,
obwohl die Weltordnung so wurde geschaffen;
‘d bei der Wiege Moses, flatterte mit Flügeln;
er ratterte stolz auf das Kreuz der Erlöser.
3
In die Himmlischen Luft, im Duft von den Blüten,
im Sonnenstrahl, im Licht und auch in den Stürmen.
Wenn bei den Windstürmen auch die Schäume brechen,
seine zurede, summt nur: Ich bin hier, euch zu stärken!
4
Alles, was lebt, durch seine Stimme wird schneller;
die Sterne dort am Himmel, leuchten auch heller;
und hier unter von Honigseim fließt auch der Bach,
sogar auf die Felsen die Blume hervorstach.
5
Es lebt fünfhundert Jahre, lächelt, blühtet ‘d lacht,
dieses neblige Leben die Morgenröte brach;
er war niemals jünger, und wird auch niemals alt,
seine aschige Feder glitzert in Eintracht.
6
Kein Vater und Mutter. Er ist oberirdisch,
er bringt sich selbst um. Er erschafft sich selbst magisch,
er betritt freiwillig der Glut des Feuerlaufs
er trat aus der eigenen Asche, lebend auf.
7
Das Herz des Lagerfeuers. Und was darin brennt,
darf nie und niemals entkommen von dieser Welt,
erhebt sich aus der Asche, ein neues Mahnmal:
im Märchen Phönix; und im Leben das Ideal.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
- július 29 2020 19:52:44
Nagyszerű vers.
Köszönöm, hogy olvashattam:
Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. május 03. vasárnap,
Tímea, Irma napja van.
Holnap Mónika, Flórián napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
