Napkorong

Te vagy álmom...
1
Te vagy álmom, egyszerűség háza —
Ott a kis domb árnyas oldalán!
Ház tövébe' mohosult akáczfa, —-
Sárga lombját őszi halál rázza
S hull a lomb, de már nem — én reám!
2
Mégis ! — Mintha szárnyán őszi szélnek
Az ringatná vágyó lelkemet...
Tán bizony e tűnő-kelő képek,
Mik hazámról annyi hírt regélnek
Szintén hervadt, hulló levelek! —
3
Igen, ábránd! Lelkem sudarának
Lombja vagy te ! — Elhulló haraszt. . .
Rácsos kapu .. . Zöld rekettye ágak .. .
Kedveseim arra ki-be járnak
S képzeletem ott, csak ott maraszt.
4
Szivem szorul. — Kezem a kilincsen . ..
Jaj, ne ölj meg édes, drága szó !
Drága ajkrul édes »hozott-isten«,
Csók, öröm, kedv, minek párja nincsen —
S mi csak — álom, álom, nem való!
5
Éber álom távol idegenben ...
Tövis ágyon szunnyadozó panasz.
Nem sóhajt, csak mikor összerezzen,
Azt is egyre-egyre csöndesebben . . . —
A megnyugvás bódult álma az —
6
S a reményé, — melynek égi láza
Már valóság s nem hiu talány,
A reményé, hogy majd nemsokára
Viszontlátlak, egyszerűség háza,
Ott a kis domb árnyas oldalán !
***
Telekes Béla 1873 – 1960
***
***
Du bist mein Traum ...
1
Du bist mein Traum, du des einfachen Haus
dort auf der Schattenseite der Föhren!
Moosige Akazie ragt dort weit aus,
das gelbe Laub bläst der Wind schon hinaus,
das Laub fällt doch nicht über den Köpfen!
2
Doch wie auf den Flügeln der Herbstwinde
würde es meine Seele Schaukeln
vielleicht sind das die wackelnden Bilde’
und die so vielen Märchen Geschichte
auch den verwelkten Blättern taumeln.
3
Ja, Traum! Du bist der Stamm, meine Seele,
du bist das Laub! – der fallende Farn,
das Gittertor, die grüne
Ginsteräste,
wo meine Lieben rein und raus gehe’,
die Fantasie ist ein langes Garn.
4
Mein Herz klemmt. - Meine Hand an Türklinke.
Ach, töte mich nicht, du liebes Wort!
Aus den treuen Lippen «Sei willkommen»,
Küsse, Freude, Stimmung, beispiellos,
was nur Träume sind, ohne Antwort!
5
Geweckte Träume in weite Fremde
im dornigen Bett, schlummernde Klage,
er seufzt nicht nur, wenn er schaudernd drehte,
auch dann immer leiser ‘d leiser flehte,
dussliger Traum in ruhige Lage.
6
Und der Hoffnung der himmlischen Fieber,
es ist Realität und kein Rätsel mehr,
ich hoffe, ich treffe dich bald wieder.
Auf Wiedersehen im Haus der Flieder,
dort, in des kleinen Hügels Schattenmeer!
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni