Nézd, de szép, csörgedezik a patak,
nem cseng a szél fülemben, nem zaklat.
Gyengéd napsugár cirógat lágyan,
hogy még itt maradjon arra vágytam,
arany arcát tündökölni lássam.
De a sarkon pepecsel, jő, baktat,
cincog, dúl- fúl a szél, motyog, matat.
Hát tudd meg hátamra se kívántam,
de ha már itt babrál, matat nálam,
hát megvetem neki puha ágyam.
Gyere be ősz, te fáradt aggastyán,
pihenj meg, s ne pukkadj vén atamán.
Kuporodj a búb mellé a sutba,
rád várt itt ez a jó meleg suba,
koccintsunk hát, itt a teli kupa.
|
|
