|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
A homály földereng a párásodó szemem előtt,
Így nem látom, mit válasszak régi emlékek között…
Vajon a remény él tovább, hosszan és jó bőszen?
Mit is reménykedek, fehéredő hajjal, őszen?
Sírnom kell, hogy rég' elvesztettelek benneteket,
Pedig emlékszem, nagyon szerettem lelketeket…
Most meg… jó régen itt laktok fakult sírkő alatt,
Én, látogatlak benneteket, bár idő haladt.
Itt vagyok a sírkertetekben, rendszeresen eljövők,
Veletek kapcsolatban én, minden -múlt- rosszat ellökök.
Minek emlékezzek a rosszra, ne féljetek... eljövök.
Nézem, a temető fölött is délcegen tarol a napfény,
A sírkövetekről, meg mi visszaverődik az ellenfény.
Épp, hogy látszik még, kőbe belevésett nevetek,
De én tudom melyikben laktok… húz a lelketek.
Még élek veletek a mindennapok emlékében,
És ez kavarog bennem, a mindennapok létében.
Tartják bennem lelket mindennapok szenvedésében.
Ma is körbejártam a fakult sírkövek között,
Letettem virágokat és használtam kötözőt…
Hazamegyek, mert a felhők rám-, meghozzák esőt…
Vecsés, 2017. január 3. – Kustra Ferenc
|
|
|
- november 02 2020 09:35:50
SZÉPET ÍRTÁL FERI, GRATULÁLOK! |
- november 03 2020 07:57:22
Pircsi kedves, köszönöm a látogatásodat a véleményedet és, hogy gratuláltál!
KíberFeri  |
- november 05 2020 15:04:31
Csodaszép vers!
Megható, elgondolkodtató, szomorú és fájdalommal teli emlékezés.
Gratulálok a vershez:
Zsuzsa |
- november 06 2020 08:08:52
EliSu kedves, köszönöm az olvasást és a véleményedet, meg, hogy a művemet elitgondolkodtatónak is tartod.
Külön köszönöm a gratulációdat!
KíberFeri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 05. szerda,
Krisztina napja van.
Holnap Berta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
