|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Emlékezés őseimre…
Ahogy vége, elmúlt az élet… már nincsen több akarat,
Egymás hiányát érezzük, de bízok, emlék megmarad.
Kedveseink, már nem hiányolnak, nem létezel…
Kedvesem, a hosszú utadon, fent, visszanézel?
Téged takar itt egy nagy síremlék halom,
De tudd, szívemben nem múlik a fájdalom!
Majd eljő az idő, összeölelkezünk egy fázós hajnalon…
És, ha megint együtt leszünk, akkor ott már semmi nem fáj nagyon.
Hogy hátha látlak, ott messze, igyekszem lábujjhegyre állni,
Nyakam is kinyújtom, de messze vagy, tégedet biz’ nem látni…
Ahogy lépegetek, puha… tehát alulról rothad az avar,
Cipőm besüpped, de már benne kárt nem tesz, senkit már nem zavar.
Vecsés, 2015. január 2. – Kustra Ferenc
|
|
|
- november 02 2020 13:34:28
Kedves Feri !
Tetszéssel olvastam Időszerű versedet
gratulálok
Tinor |
- november 03 2020 07:52:04
Tibor kérlek, köszönöm, hoigy tetszéssel olvastál, meg, hogy gratuláltál is.
KíberFeri  |
- november 05 2020 15:00:14
Kedves Feri!
Elgondolkodtató, aktuális vers.
Gratulálok kitűnő alkotásodhoz:
Zsuzsa |
- november 06 2020 08:05:39
EliSu kedves, jó volt konstatálni a látogatásodat. Köszönöm, hogy a művemet elgondolkodtatónak tartod!
Külön köszönöm, hogy gratuláltál.
KíberFeri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 05. szerda,
Krisztina napja van.
Holnap Berta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
