|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Hajléktalan IV.
A borosüveg
***
A borosüveg papírzacskóban rejtve
a fagyos télben az örökös kísérőm nekem,
én már mindenkitől el vagyok felejtve:
Itt ahol eddig éltem, már egy ember sem akar barátkozni velem.
***
Még az egyetlen megmaradt hű barátom
egy üveg bor, ami mindig itt van velem,
boldogságot a földön, én csak ritkán látom:
Valami nagy vétkemért a kegyetlen élet keserű sorsot adott nekem.
***
Valamikor régen boldog ember voltam
feleségem, családom, házam is volt nekem,
hogy ide jutottam, azt sohasem gondoltam:
Hogy az úgynevezett „segítő jó barátom” egyszer ilyent csinál velem.
***
Először elvette a becsületemet tőlem
utána ment a házam, és az összes pénzem,
kicsavarta az utolsó forintot belőlem:
És amikor már semmim sem volt, vitte a gyermekem és a feleségem.
***
A kislányom sohasem ismert meg engem
az ő számára én már régen meghaltam,
nem voltam én más, csak egy átlagember:
Most egész városnak egy koldus és az emberek csak nevetnek rajtam.
***
Ez a boros üveg, amit magammal viszek
a benne lévő bor adja a hiányzó meleget,
az utolsó napomig a Jó Istenben hiszek:
Estéli imádságom, ha még egy kicsit szeret, mentsen meg engemet.
***
De reményem sajnos naponta kevesebb
érzem mindennap egy kissé gyengébb leszek,
nap mint nap nagyobb a szívemen a seb:
Nem leszek az emberiség átka, mert mint a parlagfű, végre kiveszek.
***
Mucsi Antal-Tóni 2009 November 22
|
|
|
- december 03 2020 11:34:45
Hmm... Hmm...
Megáll az eszem, hogy egy hétköznapi történetből micsoda verset írtál és még azért is, mert milyen szépen írtad meg!
A levezetésed is felsőfokú! Ami jó, az jó = 5*
Mint nyomozó kijelentem, hogy viszonylag sok ilyen esettel találkoztam. A hajléktalanoknak legalább a harmada, éppen így vagy hasonlóan kerül az erdő, a híd alá, vagy egy nagy lakóház, valamiért megmaradt és kihasználatlan párkányára... (Ahol még WC -ni sem tud, nem úgy mint az erdei emberek...)
Versed nagyszerű, kifogástalan, egy míves remek mestermunka és az egyfajta emberi lét (ha ez egyáltalán nevezhető annak...!) hithű, élethű póz nélküli bemutatója.
Verseddel tőlem aranyérmet nyertél, melyet most a nyakadba is akasztottam!
Poétaöleléssel, őszinte, alázatos és a legmélyebb, hódolatteljes tisztelettel, főhajtással és kalapemeléssel, barátsággal; vivát, vivát, vivát!
KíberFeri     : |
- december 03 2020 20:38:40
Kedves Toni.
Versed olvasva, nem tagadom, meg is könnyeztem ezt az ismeretlen embert.
Írásod komoly témát boncolgat, mely nagyon szomorú, de sajnos a mindennapjaink része. Nagyon szépen megírtad. Gratulálok.
Marijjjjja |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. május 03. vasárnap,
Tímea, Irma napja van.
Holnap Mónika, Flórián napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
