Üres volt a lelkem
Mikor megszülettem.
Nem láttam még semmit,
De tudtam már enni.
Mit láttam a fénybe
Õ volt anyám képe,
Szememnek a fénye.
Üres lap volt lelkem
Mikor megszülettem.
Kaptam tejet enni,
Nem tudtam még menni.
Anyámnak a képe
Ott volt a szemembe,
Anyámnak a lelke
Volt még a szívembe.
Furcsa ez az élet,
Bennem van a lélek.
Elsõ perctõl kezdve
Repültem a mennybe.
Jó anyám akarta
Fogott is a karja,
Hogy szemem azt lássa
Mi van a világba.
Anyám volt az elsõ
Olyan, mint az esõ,
Éltette a lelkem
Sok legye majd bennem.
Féltett minden bajtól,
Fénytõl és a zajtól.
Adott nekem jóból,
Értettem a szóból.
Anyám szavát adta
Hallgattam én arra.
Tõle tanulgattam
Mi lakik a szóban,
Így lett az õ nyelve
Az én anyám nyelve.
Azt mondják most erre
Ez az anyanyelve.
ZETA
Adry Boszy - április 14 2008 15:03:40
Gratulálok a vesredhez, nekem tetszik, fõleg a témaválasztást tartom érdekesnek, de a formai megvalósítás is jól sikerült.
shad78 - április 15 2008 04:24:28
Szép..
Az anyaság s a gyermeki ártatlanság egyszere..
Tetszik nagyon..
Torma Zsuzsanna - április 15 2008 07:32:26
Kedves ZETA!
Az anyanyelv egyik legdrágább kincsünk, vigyázzunk rá és használjuk is!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
marica - április 15 2008 07:47:39
Nagyon ügyesen megverselted az anyanyelv értékét!
remek felépítésben vezetted el az olvasót a mondanivalóhoz Gratulálok kedves ZETA
Szeretettel: marica
