Napkorong

A rejtett tisztáson, ahol a holdfénynek csillogásai repültek,
A rétre vendégként a virágok sietve összegyűltek,
Hogy a tavasznak visszatért énekesét újra hallják,
Aki ide tartozik...már úgy óhajtották.

Rajzás könnyű lángjai, tündöklő szentjánosbogarak
Átmennek a levegőn, gyertyaként a virágokhoz tapadnak
Ágakra, a bokrokon át terjesztik a kék ragyogást
Ami növeli az éjszaka közepén az elvarázsolt rétnek csillogását.

Íme, sorra párban jönnek és behatolnak a rétre,
Az élénk bazsarózsa a macskagyökérnek szerelme,
Pitypang követi a kamillát,
Harangvirág, máriatövissel csodálja a rétnek illatát.

Itt van a zsenge somkóró, csillagvirág, szelíd mályva,
Akik követték a bazsalikomot, aki a fehér melleket imádja,
Kökörcsinek, szegfűk érlelődnek a nap tűzében,
Ibolyák csodálják a gyengéd gyöngyvirágokat éppen.

De, csend!… Fenn a kőrisfán egy halk remegés hallatszik!
Mindenki várakozásban. Az énekesnő nyitánya előhangzik,
A szél is hallgat, a sűrű levelek még mindig mozdulatlanok...
E fénysáv alatt a rét mind ha alszik-ugye ti is csodálkoztok-.

Az éjszaka csendjében egy isteni dal,
Mint egy szellemnek lehelete a falevelek között
És egyre hangosabb, kellemesebb, szebb,
Amíg az egész rétet harmonikus rezgésével tölti meg.

Átgondoltan és csendesen megáll a hold az úton,
A lélek érzéke mély elragadtatásban lebeg,
És úgy tűnik, hogy a mennyen keresztül hallható
Angyaloknak hárfájából, a sikló gyöngyöknek hangjegyei zeng.

Az édes csalogány, aki csodálkozva mondja,
Hogy ő szívének titka, a boldogság álma..
S az egész világot áthatja név nélküli dala,
Csak egyedül a pipacs pirospozsgás arccal alszik egy más világban.