Nem vagyok koránt sem tökéletes ember,
szívem tele szeretettel, ám szeretni félve mer,
mosolyt, s könnyet is csaltam már emberek arcára,
vállvetve vívtam csatát, legyintettem mások harcára.
Olykor csalódást okozok, máskor én csalódok,
építem, tervezem a jövőt, de van, hogy elkallódok,
az emberekben néha meggondolatlanul bízom,
vagy épp félek, magyarázat nélkül bezárkózom.
Túl sokat várok, mikor már nem kellene,
kapkodok, mikor minden éppenséggel ráérne,
hibáztam, hibázok és többször fogok még hibázni,
megbocsájtó vagyok, vitázom, nem szeretek vitázni.
Nagyon tudok szeretni, s akit szeretek, tűzbe mennék érte,
s aki bántaná, hát jobb ha rajta lesz a világ összes vértje,
nem, nem gyűlölök igazából senkit, az nem én vagyok,
egyes embereket nem bírok, magam mellett nem hagyok.
Nem vagyok irigynek mondható, szívből szeretek adni,
nem fizikális, kézzelfoghatót őszinte szeretetből kapni.
Így vagyok saját magam, én lennék, önmagam képében,
Tehát fogadj el, szeres így, vagy hagyj, s menj békében. |
|
