Nézem a képed az asztalon
S valami belül fáj nagyon.
Miért bántál így velem?
Nem tudod mit jelentettél nekem:
Te voltál az életem,
De megbántottál, kedvesem!
Te voltál létem egyetlen értelme,
A monoton hétköznapok öröme.
Ha rámmosolyogtál boldog voltam,
Semmi másra nem gondoltam,
Csak hogy szívem neked adjam,
S én is tiédet megkapjam.
De neked nem kellett szívem,
S én ezt megértettem.
Most már én is új utam járom
és új boldogságra vágyom.
De azért van még olyan alkalom,
Hogy nézem a képed az asztalonr30;
encikeangel - április 16 2008 19:15:00
nagyon szép vers.pont ebben a helyzetben vagyok én is..
loretta - április 16 2008 19:21:44
Nagyon jól megírt érzések. Én is hasonlóan érzek. Gratulálok.
Eve - április 16 2008 19:23:39
Kedves Anita!Szerintem is nagyon szép a versed!Tetszett!Sajnos nem mindig annak adjuk a szívünk aki megérdemelné.Üdv:Eve
gosivali - április 16 2008 19:48:38
Kedves üzenet, ha mégoly szomorkás is.
alberich - április 16 2008 19:59:54
Nagyon szépen megfogalmaztad a csalódást, a fájdalmat, egy esetleges szakítást. Tele van érzelemmel, nekem nagyon tetszett!
Üdv: Anikó
Torma Zsuzsanna - április 17 2008 08:22:26
Kedves Anita!
Nagyon szép a versed, jól rímelnek a sorok!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
