|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Séta.
Csendesen hinti halk szinét a völgybe
A nyájas, hűvös őszi délután.
Az árnyék már a mély utat befödte,
Napfényes még a hegytető csupán.
A selymes üde réten átsietve, -
Hol a vadménta lila fürtje nyit, —
Bejárjuk majd, amig leszáll az este,
Az erdő régi, kedves útait.
Ó kedves erdőm! Ó hát újra látom
Sötét bükkfáit, zsongó hársait,
Hány fényes, forró nyári délutánon
Fölém hajolt az ismerős csalit,
A vadszeder meg az iszalag-inda
Felém bólongott, ismert mindenik,
S a mohos törzs alól reám kacsinta
Okos szemével a kis fürge gyik.
Köszöntött hangos, ujjongó madárdal, —
Minden rigónak füttyös kedve lett.
Üdén, az erdők édes illatával
A nyári szellő hozzám repkedett.
Megtelt az erdő napsugáros kedvvel,
Zizzent a fű, bókolt a vadvirág,
És a nyomomban, frissen mint a reggel,
Egy rózsás tündér járt: az ifjúság.
S most itt vagyok az erdőszélben újra,
És elnémulva nézek szerte szét!
A zöld erdőre, vadvirágos útra
Reá tevé az ősz nedves kezét.
Madár nem füttyent, a nyár messze szállván,
Elmentek mind a vig rigók vele.
A lomb megbarnult az iszalag ágán,
Hullong a hársak sápadt levele.
Hajlós füzére ott a vadszedernek,
De rajt' piros a hervatag levél,
Lankadt virágok nedvesen remegnek,
S lassan suhogva kél az őszi szél.
A fák, az őszi szélnek sóhajára
Csendben, komolyan meg-meghajlanak,
A kora este nesztelen homálya
Lebeg a néma, sárga fák alatt.
Szalay Fruzina 1864 - 1926
Spaziergang
Still streut ihre zarten Farben ins Tal,
die sanfte, kühlen Herbstnachmittag.
Der Schatten hatte den Pfad bedeckt total,
nur die Bergspitze war wie Vormittag.
Über die seiden frische Wiese eilend, –
wo sich die wilde lila Minze blüht –
wir gehen hinein und sehen bis Abend,
wohin uns der alte Weg nun hinführt.
Oh mein Wald bist du an der schönste Lage
summende linden und dunkle Buchen,
wie viele heisse Sommernachmittage
mich, die schönsten Bäume zu sich luden.
Die Brombeeren und die Waldrebe Ranken,
sie nickten mir zu, als hättet mich kennt
‘d von unter der bemooste Baumstamm zwinkern
mit klugen Augen, die flinken Echsen.
Mit einem lauten Vogelgesang begrüsst,
jede Drossel war in der Pfeifstimmung.
Frisch und mit dem süssen Duft des Waldes
die Sommerbrise war plötzlich auf dem Sprung.
Der Wald füllte sich mit vollem Sonnenschein,
das Gras rasselte, die Wild blumig tuend
und in meinen Spuren frisch, wie am Morgen,
da war eine rosige Fee: die Jugend.
Und jetzt bin ich schon wieder hier im Waldrand,
und ich schaue mich hier schweigend herum!
Auf dem grünen Wald, ‘d auf dem Wildblumenpfad
legte ihm der Herbst die nasse Hand rundum.
Der Vogel pfiff nicht, der Sommer flog durch Zaun,
alle fröhlichen Drosseln flogen mit ihm.
Das Laub wurde an Waldrebe Ranken braun,
die blassen Blätter fallen an Boden hin.
Eine runde Girlande a der Brombeerbusch,
doch das Blatt ist darauf rot und verdorrt,
verwelkte Blumen zittern nass im Windzug,
und der Herbstwind blasst langsam alles fort.
Die Bäume auf den Seufzer des Herbstwindes
schweigend neigen sich ernsthaft hin und her,
die trübe Dunkelheit des frühen Abends
schwebt unter den stillen gelben Bäumen.
Fordítortta: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
- augusztus 09 2021 08:34:49
Toni kérlek, nagyon jó verset hoztál. Köszönöm, hogy olvashattam!
Elismerésem!
KíberFeri  |
- augusztus 15 2021 09:26:58
Köszönöm Feri,
az olvasást, és a hozzászólást is...üdv Tóni... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. május 02. szombat,
Zsigmond napja van.
Holnap Tímea, Irma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
