Szemeimben ugyan fájdalom, lelkemben háború,
szakállas, megnyúlt ábrázatom szomorú,
szívem csalódott, agyamban, agyamban káosz,
de megcsinálom, hisz bennem hatalmas a pátosz.
Támogass, ha észreveszed szememben a vihart,
csendet a hangomban, mit érzelem kavart,
ölelj át, ha érzed szívemben a nehézséget,
mert számomra ez jelentheti a fél egészséget.
Nem vagyok se jó, se szép, sem drágakő,
de por sem vagyok, sem holmi homokkő,
de akad tán valaki, kinek sokat érek,
s amíg van kinek sokat érek, addig élek.
Belevágok, akár nyerek, akár nem, de megcsinálom,
elindulok egy más, új úton, ami már nem ábrándos álom,
nem beszélek arról, mi valójában nagyon fáj, leteszem,
nem cipelem tovább, új utamra, tovább, már nem viszem.
Ha egy rózsát szeretek, tüskéit is vele szeretem,
ha embert szeretek, hibáit is épp úgy vele szeretem,
hát tarts velem, ha érek még valamit számodra,
támogass, támogatlak, s ígérem, nem lépek a lábadra. |
|
