Lelkem nem szárnyal már rég,
Távol, messze tűnt az ég !
Csak hétköznap van, félhomály,
Reménytelenség és magány !
Nem érint meg a napsugár,
Nincs mitől búcsúznom már !
Hozzám nem jut el a fény,
Hideg van és nincs remény!
Csak a fájdalom a társam,
Ne legyen több, ez a vágyam !
Ha egyszer megszűnne a fájdalmam,
Talán, nem is érezném jól magam?
Már nem emlékszem, milyen lehet,
Gondtalanul róni a lépteket !
Beszélgetve menni, nevetni,
Bevásárló kosarat cipelni !
Nem megállni minden méteren,
Csak menni, menni végtelen !
De talán lesz még egy csoda,
Mást nem is akartam soha !
