Ne várj Uram nagyszavakat!
Kicsiny ember vagyok ahhoz én,
Csak azt mondhatom néked igaz szóval,
Mi nyomja szívem közepét.
Lenéztél reám, s elfogadtál
Szívem-lelkem ujjongott,
Hej de láttad volna régi énem,
Mely akkor még duzzogott!
De engem nem érdekel régi énem,
Nem érdekelnek a szakadt hajnalok,
Sem, az örömnek édes nektárját kortyoló,
Mámort hajhászó velejéig romlott angyalok.
Az én véremben ott a láng
A láng mely az égre kiált,
Nézd, nézd az új embert,
Ki érted most, és mindörökké Kiáll!
Ne várj nagy szavakat Uram!
De tetteket a Te nevedben IGEN!
Mert már érzem mi megfoghatatlan,
Ez az én Hitem!
Életem minden napján,
S ha majd itt az utolsó óra,
Megvallva SZENT NEVEDET
Visszatérek a porba!
Ott állok majd veled szembe,
Szemlélve, a szem nem látta új hazám,
S közben leborulva, könnyes szemmel
Mondom: Miatyánk!
