Az emberi szív rejtekébe néztem,
és ott láttalak meg téged, szerető Istenem.
Egyetlen fénysugár, a szeretetnek lángja,
ragyogja tele most, a szívemet, mely árva!
Nélküled nem lehet, se nappalom, se éjem,
amíg nem látlak meg, a tündöklő szép fényben.
Atyám, te égi szép, ragyogó fényesség,
nélküled beborul minden, és elszürkül az ég.
Már látom a te csillogásod, aranyló köntösben,
még érzem a te szerelmed, tisztán égő fényben.
Mert nem múlhat el nappal, hogy ne jönne rá este,
s te ott ne ragyogj fényeddel, remegő szívembe!
Most is veled járok, éjnek idejében,
szikrázó hajnalon, vakító napsütésben!
Tudom jól, te vigyázol rám, elrejteztél bennem.
óvsz, segítesz, védesz, háborgó időkben.
