Napkorong

Ahelyett, hogy szép lennél és rám mosolyognál
Ahányszor én haza jövök,
Előttem az ajtót mindig erősen becsapod
És engemet a szád szavakkal köpköd…
Mondd, mi van veled kedvesem,
Miért így mutatod haragod?
Jó, egy pohárból ittam,
Esküszöm, csak egy pohár volt.

Hadd, mert tudom: ilyen vagy te,
Sírba teszel,
Bár azt mondod, hogy hazugság,
Ilyen vagy te, szavaid jól ismerem!
Kérdezel, hogy mit tettem a pénzzel,
Mintha az ablakon dobtam volna ki!
Ha elittam volna az összes pénzt,
Mondd meg akkor ho-hova jutok, számomra lenne itthon mit keresni?

Ötven lejem van- egy bani-val sem több.
H-hogy mit csináltam velük?
Nem tudom, de igazán, a többi e-elrepült:
Volt egy e-ezres, becsületszavamra egy e-ezres volt…
Egy e-ezres volt és n-nézd, már nincsen! Hol-volt, hol nem volt!

Inkább hagyjál aludni, oly jól érzem magam,
Nyakamról vedd le a nyakkendőt
És segíts az ágyba, hogy aludjak!
Holnap reggel neked megígérem az egész világot...
Soha többet ilyet nem még csinálok... meglátod...m-majd meglátod...

Hozzászólások

KiberFeri - október 26 2021 12:41:28
Remek versedet hétköznapi pszichológiát megtestesítőre írtad meg. Jó és tetszik. Fölöttébb élethű lett!
(Tudod, hogy élt a múl szd. közepén egy hazánkfia, Adler nevű pszichológus? Azt kutatták, hogy akik függők, pl. italozók, azok miért azok.100% -osan megállapítottak, hogy a függő haragszik a világra! És ezt itt és most sem vizsgálják a pszichológusok...)
Remekedhez, poétaöleléssel, kalapemeléssel: csak gratulálni tudok!
KíberFeri