|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Asztalomon egy majd’ végig-leégett gyertya még világít,
Fénye körülölel, érzékelem szeret, bizony nem ámít!
Olyan, mint egy lián, körbe ölel a hullámzó fénye,
Ez bizonyítja, hogy még velem van, ez a léte ténye.
Az idő megkerget, mert mindjárt fénytelen sötét lesz,
Gondolatban már búcsúzunk és egyedül nehéz lesz.
Nem lóg a nyakamban kényszer-nyomor, verset írok van ötletem,
De sötétben verset írni, görcsös, mint a kényszeres életem.
Még kell két versszak, de ne legyen semmilyen végzetes kényszerből,
Gyertyácskám még kicsit bírja, segít menekülnöm nagy kényszerből.
Így akkor hálás vagyok a kis lángvetőnek, utolját nekem lobogta',
Nem firkantgattam, írtam, picirike gyertyácskámnak kényszertelen hála…
Vecsés, 2016. április 2. - Kustra Ferenc József
|
|
|
- november 14 2021 19:25:08
Elgondolkodtató, kitűnő, sokatmondó versed
köszönöm, hogy olvashattam.
Zsuzsa |
- november 14 2021 22:39:07
EliSu kedves, köszönöm, hogy olvastál és a kedves véleményedet.
Nekem öröm, hogy olvastál...
KíberFeri  |
- november 16 2021 20:29:16
így telik meg a mai irodalom kukája |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. június 25. szerda,
Vilmos napja van.
Holnap János, Pál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
