Arcára az idõ írt ráncokat,
Barázdája, apró redõje,
Mint megfejthetetlen kézirat.
Tapintásommal olvastam,
Mit írtak évek, s mit az élet.
Ha tükörbe nézek, megállva
Szemlélõdök, csupa ráncok.
Nézd anyám: követlek,
Im hasonlóak a Tiedhez.
Testünk megkopva, omolva,
Lassan porlad ropogva,
Egy testbe,egy porba, az örök toronyba.
Versedhez több hozzáfûzni valóm nincs, csak meghatódom.
Szeretettel Joli
iytop - április 18 2008 18:11:52
Joli,szépen köszönöm a kis verset.Ica neked is köszönöm a
bátoritást.Szeretettel Elemér.
szoszircsi - április 19 2008 01:30:31
[b]iytop...hívtál, invitáltál...hát itt vagyok...és nem bántam meg....
