Keresem az elveszett rózsatõt,
rõt kertek alján tapogatózom,
agyam száraz bokrokat motoz.
Fekszem a hátamon. Száz kezével
port szór arcomba a csörte szél.
Vihar készülõdik, fák remegnek,
kiabálnak fülem hallatára;
tébolyult szelet korbácsol egy kéz,
elmémbe hirtelen belecsap egy tõr.
Sodor a végörvény felé mindent
egy fékevesztett kavalkád-folyó,
torkolata kaotikus képet okád,
partján kupacban álló világvég.
Sodródom a törmelék tetején,
testem korhadó fatörzsön landol;
s míg kétségbeesve kapaszkodom,
végérvényesen közelít felém
EGY RÓZSATÕ, KEZÉBEN TÕRREL.
denes - április 18 2008 16:03:51
Mondják, messzire száll a képzelet, de mindig van valami valós alapja. Így ezt most egy pillanatnyi rossz hangulat jelének is lehet tekinteni, minden esetre borzongató.
Arvai Emil - augusztus 27 2008 05:53:09
Érdekes... (üdv.: Á.E.)
