|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Mínusz negyvenben fronton, a havas hajnalok gyönyörködtetnek, nem léhaság.
A hómező felett lustán hömpölyögve, riadót fúj csendben a némaság.
A kopasz ágú fák majdani lombjain születni fog egyszer az új világ…
Nem kell ide a kimondott szó, amikor a csend, ily’ beszédesen regél…
Kinézünk a lövészárokból és torkon akadt szépség, hómező regél.
A kimondatlan szó fáj, de ez front, itt a falnak is füle van,
A lelket nyomasztó jelen meg, a harcosok vég-kárára van.
Itt a Don-kanyarban, nem szól igazi harang… elmémben csendesen csak megkondul,
Otthon a kis falumban, a templomba vasárnap, sok lélek nélkülem elindul….
Szinte látom, ahogy gyűlnek a népek misére várva templom előtt,
Közben esik a hó, be is lepi be a templomkertet és a tetőt.
Jaj, a szívemnek, éppen most egy katyusa ránk eresztett egy bősz sorozatot,
Hasra vágtuk magunkat az árokban a jégen… ne várjuk a találatot…
Mindjárt megint ránk tőr a rothadt depresszió,
Ami itt a fagyott jégben, nekünk misszió?
(Senrjú)
A havas úton
Harcjárművel vonulnak.
A győzők halnak?
*
Komám! Már nem lőnek, ne kotord havat, ott maradni nem szabad, egyből fel kell állni
Tudom, teljesen üres a lelked, de bizony az enyém is, de hóban kotorászni?
Itt valahogy a sok mindennap eltelik, de lelkünk folyvást szenved!
Neked otthon még a gyerekkel játszani kell, kezét el ne engedd!
Itt vagyunk, ez a vérben fürdő
Don-kanyari, havas harcmező!
Sokan, bár még élnek, a szemükben látszik az élet utolsó szikrája,
Sokan, itt be is végzik, hiába várja őket messzibe… a családja…
Errefelé masírozva, bizony, még másképp szólt a katonaének!
Az óta már tél is lett és nagyon megváltozott a katonaélet!
Minket itt érzés már nem, legfeljebb egy akna mi elrepít…
Miért van az, hogy nincs már semmi, ami szívünket melegít?
(Senrjú csokor)
A havas úton
Harcjármű karavánok.
Győzelmi halál?
*
A jeges úton
Harcjárművel csúszkálnak!
Győzni halálos?
*
A jégbordáról
Lánctalp is csak lecsúszik.
Csúszva menteni!
*
Árok, hóval telt,
A dzsip, már benne fekszik!
Aknatalálat!
*
Parancsnok, jégen
Gyalogol és lőnek rá.
Megy a halálba…
*
(Senrjon)
Van valahol egy helyem,
Messze… már lélekben sem lelem…
Otthon és család!
*
Ránk hull a sok-sokezernyi, öklömnyi nagy puha hópehely,
A lövészárkunk úgy néz ki, mint behavazott ezüstkehely…
Sisakunkra, vállunkra is szállnak nagyon kedvesen,
Az arcunkon, gyorsan szétolvadnak, folynak cseppekben.
Lőnek! Egy pillanat alatt, mint az összetört tükör, törik a csend,
A még élők lelke-esze leborulva, a túlélésért esend.
Te még persze nem mész el, jövődet, mint az életlen kést, folyvást fend…
Csend országában otthon, pipacsos mezők,
Ott heverésznek a folyvást reménykedők.
Meredeznek a szomorúságmezők,
Sírva nyögnek itt még élők, leledzők!
De itt biz’ nincs
Csend, ami kincs!
Itt a hideg birtokán, a csendet némán öleli át a semmi,
Már sokan próbálták, de ezen bizony nem tud változtatni senki,
Itt még temetéskor a tábori pap is rekedt hangon beszél,
Sok a temetés, sok a beszéd, fáj a torka, ez nem egy szeszély.
Koromfekete másodpercek letelnek a fehér hó színpadán…
A remény reflektoroz, ezzel nekem új erőt kölcsönöz… talán.
(Senrjú)
Sötétben nincsen
Szín, napkorongív sötét.
Remény, oly’ buzgó!
*
Damilon felfelé rángatott napkorong íve,
Pillanatnyi boldogságom narancssárga színe.
Itt ez a frontélet több mint megváltoztathatatlan,
De az Istentől kapott meg... eltékozolhatatlan…
Sokat imádkozik itt a főtiszt és közkatona,
De nem kivétel, aki a seregünk tábornoka!
Van azonban olyan helyzet, hogy valaki imájába kezd,
De befejezni nem tudja, mert már új, égi életet kezd…
Vecsés, 2016. január 9. – Kustra Ferenc József – íródott; alloiostrofikus versformában.
|
|
|
- január 10 2022 17:53:58
Melinda kedves, köszönöm az olvasásodat. Nekem meggyőződésem, hogy így kell megírni. Nagyon sok szemtanúval, életben maradttal volt szerencsém beszélgetni...
Köszönöm a minősítésedet; 'hátborzongató, döbbenetes'. Nekem is pedig én írtam, de kifejezetten működött bennem az együttérzés...
Igen a Don-kanyarban ilyen volt a háború, a front!
KíberFeri  |
- január 10 2022 17:55:26
ICA kedves, köszönöm, hogy meglátogattál. Külön köszönöm a 'megrázóan' minősítésedet és egyáltalán a véleményedet...
Köszönöm, hogy gratuláltál is!
KíberFeri |
- január 11 2022 22:13:03
Láttatlanul,tapasztalatlanul érdemlegesen írtad le a szomorú történetet. Amiről sokat hallottam,apám ptt hallt meg egy kicsit feljebb észak irányban.
Később én is odakerültem mint fogoly, szerencsémre megmenekültem.
Sokat tudnák mondani az ott történtekről de jobb nem emlékezni rá.
Tibor |
- január 13 2022 06:08:54
Megdöbbentő, megrázó, szomorú és fájdalommal teli versedhez
szeretettel,
elismeréssel, tisztelettel gratulálok!
Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. május 02. szombat,
Zsigmond napja van.
Holnap Tímea, Irma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
