Napkorong

Elmondani valamit

Szívemet nyomja,
Bús igaként húzza,
Mindenemet lesújtja,
Oly fájdalmas e némaság,
Bár lenne erõm megtörni már,
Egyszer és mindenkorra véget vetni neki már!
Fojtogató, gyilkos mérgû,
Sötétbe burkolózó ostoba,
Félelmem mindenhova eljutva gátol meg sorra,
Lelkemben ostorozva!

Talán egy másik ûrben,
Üres testek után vágyódó szabad lelkek!
Néma sikoltásuk süketítõ zaja,
Vagy andalító muzsikája?
Ki tudja?
Ki szab határt s hova?
Fertelmes hangok boldogtalan kibocsájtója!
Miért nem térsz végre a pokolba,
S hagysz engem szabadon szállni mindenhova!

De nem enged, bús igájával engem bérelt meg
Nem kértem, de megkaptam, s tévedtem
Nem élet a bús rabszolgák szorgos munkája!
Nem érhet véget egy csapásra minden szenvedés,
Hisz mi lenne a megváltás?
Csak ostoba hinné azt a jó, jó marad,
De nincs igaza!
Mind tudjuk jól, s csak hisszük,
Minden egyszer megváltozhat.
Drága megváltás!
Hol maradsz isteni karjaiddal?

Ajkam szólásra nyílik,
Szívem kitör rab ketrecébõl,
Szabadon száll, újra magabiztosan,
Régi esetlenségét a sárba tiporja.
Hangom újra bátran szólal fel, mint megannyi embernek.
Merészen kiáltom:
Az én életem többé nem csupán leányálom!
Való s igaz, s ki azt mondja nem igaz
A kénköves pokol gyomrába veled!

El akarom mondani:
Csak érted érdemes élni!
Füledbe súgni azt, mily hevesen ver a szívem irántad!
Gyenge sóhajba foglalni,
Miként kívánja minden porcikám bõröd simaságát!
Ne higgy szavaimnak, ne higgy eszméimnek!
Csak egynek hidd el mindent félre utasító szavát!
Erõs testednek gyönge párja óhaját!

Hallgasd amint ajkaim formálják a szavakat,
Mik téged imádnak minden betûivel,
Érezd, amint ujjaim felfedezik tested minden felületét,
Ahogy szád ízét kóstolgatva elkábítalak.
Élvezd, hogy kalandozik lejjebb és lejjebb kezem a takaró alatt!
Érzéki bûn mi kettõnk között marad!
Titkunk édesíti érzéki kapcsolatunkat,
Mondd hát nem csodálatos ez?
Mily érzéki kábulat!

Ajkaim bezáródnak,
Szemem lecsukódik,
Csak ennyit akartam mondani.
A vágy szavával elsuttogni neked!
Hogy füledbe jutva tudatodba véssem:
Szeretlek, s ez nem csak egy ostoba játék,
Melyet két óvodás analfabéta talált ki,
Hanem a szerelmi ritmus vad hangjegyei
Miket nekünk írtak ez égiek,
Hogy testünk dallamával, mesteri szívjátszmáinkkal,
Egy ördögi szimfóniát testesítsünk meg!

Hozzászólások

gondola - április 19 2008 12:45:08
Szia Ayame!
Nagyon jó a versed, szinte sodor magával! Merész, szókimondó, gyönyörû hasonlatokkal. Remélem Õt is letaglózza!