Végtelen púpos hegyek fölött
vörös paplanok halnak az égen ,
...mint tüzes csónakban
halott angyalok...
- esteledõ magány -
Szívem ráhajol a Napra
gyertyacsonkok alázatával ,
fényében fürödve
azt hittem feltámadok...
De...
emlékek zugába bújtam
Hold - szívvel...
Ezüstben csillogó fátyolos
szemmel
kék tóban - halál...
Fekszem...
buddha nyugalomban...
lehullnak békéim a földre ,
nem várok semmit csak
halk vizek sóhaját hallom...
lágy szavakat mormolok
szólítom a kedves arcokat ,
fehér lepedõt feszítek ki
szelíd könnyem elé...
s ahogy megnyitom az Ég kapuját
szívverésem harangok zúgása
velõtrázó csendben...
így álmodom
létem árnyékait
a mozaik - varázst...
reitinger jolan - április 20 2008 20:25:52
Ez nekem nem impresszionista, inkább a szürrealizmus felé hajlok, hiszen képeid végletek, mozaikok, amiken lépkedek.
Üdv. Joli
Magdileona - április 21 2008 00:11:45
Kedves Ircsi, nagyon szuggesztív... az ember szinte látja maga elõtt a képet, amit festesz... hatásos, erõteljes...
Szeretettel: Magdi
Sancho - április 21 2008 08:26:00
szosz kedves!
Biz' én is vizuális típus vagyok, és kösz a képeket, mert egy egész kiállításra valót hoztál ide.
Már az elsõ kettõ sor sodor magával, egészen az utolsóig.
Grt. Sancho
Hedzsi - április 21 2008 09:37:14
Gyönyörû!!!!! AShogy olvasom és elképzelem. Egyszerûen annyira szép az egész. Mintha tényleg az ûrben lebegnék.
És amit kiemelnék:
"velõtrázó csendben..."
cookie001 - április 21 2008 10:53:07
Én inkább érzõ vagyok,mint látó...de a varázslat így is megszületik.
gondola - április 21 2008 20:57:53
Gyönyörû. A fájdalmad is olyan gyönyörûen, tisztán tudod láttatni, szinte elvesz benne az olvasó.
Szeretettel
szoszircsi - április 21 2008 22:29:46
[b]Nagyon köszönöm...hogy elhittétek a "varázslatot..."[/b]
Sancho
