Ki vagyok?
Kop, kop, kop, kop, ki vagyok?
Beteg fákat gyógyítok,
minden résbe bebújok,
s megeszem a férgeket.
Csőröm nyomán szétreped
minden, mert az oly erős.
Nevem biztos ismerős!
Rímel reá a bogáncs,
én vagyok a fakopáncs!
Találd ki!
Testem kerek, mint a labda,
sötét pöttyök vannak rajta.
Ruhám piros, érett alma,
főhős vagyok néhány dalba.’
Hasznos vagyok, sokat eszem,
a levél a kedvenc helyem.
Felfalom a tetveket -
találd ki a nevemet!
Az alakom karika,
s úgy hívnak, hogy: katica!
Cirip, cirip
Cirip-cirip, csak ezt húzza,
hegedűjét mindig nyúzza,
éjjel fenn van, muzsikál,
képzelt vonót huzigál.
Zöld színű, vagy fekete,
nincsen neki kereke.
Hosszú ízelt lába van,
általában társtalan.
Nagyot ugrik, mint a béka,
fél is tőle birka Réka,
teste apró, tört csücsök -
igen, ő a zöld tücsök!
Dimbes-dombos
A föld mélyén van a tanya,
ott lakik az anya apa,
s ott laknak a gyerekek,
folyosójuk meredek.
Dolgozik az egész család,
rajtuk meleg bundakabát,
nem éheznek, sose fáznak,
minden rovart felzabálnak.
Lyukat fúrnak, dombot túrnak,
segítenek Kovács úrnak,
mert a kertjét ingyen ássák,
de közben már meg is bánják,
mert a dimbes-dombos utak,
felbosszantják Kovács urat;
zavarja a sok sok túrás -
szerinte, ez enyhe túlzás!
Megrázza a falombot,
s eltűnnek a vakondok.
|
|
