Nyomomban jár ,az óvatos szerencse,
Csak kísér ,de soha útól nem ér!
Miért vár,nem futok el előle
Nagyon szeretném ,ha egyszer utol érne!
Nem engedném el ,a barátom lehetne ,
A jószerencse,mindent jóvá tehetne !
A betegség elfutna, elmenekülne,
Nem lennék többé szomorú és gyenge!
Igaz,ez nagyon is furcsa lenne,
Mert részem ,eddig ,nem volt soha benne!
Hogy önfeledten nevessek,
Terhére soha,senkinek ne lehessek !
Ne rontsam el mások kedvét,
Én hozzam nekik a szerencsét!
Nagyon nagyon boldog lennék,
Nem tudom igazán,még mit is tennék,
Örömöt ,szeretetet adnék ,sugároznék!
Mindenkit nagyon boldoggá tennék!
De ,azt hiszem ,ez csak egy szép mese,
Engem soha nem ér el,a forgandó szerencse!
mamuszka - szeptember 26 2022 15:36:27
Kedves Csaba!
szép a boldogság, a szerencse utáni vágyakozásod, különösen azért, mert mások javára fordítanád.
Osztozom gondolataidban, de a szerencse engem is elhagyott rég, csak fájdalmat és álmatlan éjszakákat kínál, de azt ontja bőven.
Sorsunk ellen nem tehetünk semmit.
köszöntelek szeretettel, kívánom, hogy mégis eljusson hozzád a szerencse
Sarolta
ElizabethSuzanne0302 - szeptember 28 2022 15:28:35
Szépen megírt versedhez
szeretettel
gratulálok!
Jó egészséget, szép napokat
kívánok:
Zsuzsa
KiberFeri - szeptember 29 2022 10:02:46
Nagyon jó, fölséges a leírásod. Jó, hogy olvashattam, ügyes munka!
Csak gratulálni tudok!
KíberFeri
