|
 Vendég: 43
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Régi magyar költők
***
Ó ti kik oly régen s mégsem igen messze
tevétek, e nyelv hogy forrásit eressze
(háznak idült jégtől így csurran eresze
s hanyagolt bányának nyíl tágan eresze).
***
Nem akarok, gyenge, veletek kiszállni,
beteg, erőn föllül csúcsokon ugrálni,
fiatal, ősz fők közt versenybe' kiválni,
hamit azok hagytak, magam azt munkálni;
de azok neveltje, kik mezejük aszfalt,
kiket e bágyadt kor vergődve magasztalt,
vágyón, irigyelve nézek tifelétek.
Szellemem a koré, anyagom tiétek,
s bárha silány viskót, bárha csupán vázat,
magyar égett kővel építem e házat.
***
1908. ősz
***
Babits Mihály: 1883 – 1941
***
Alte ungarische Dichter
***
Oh ihr, die schon von längst, und doch nicht so weit weg
gesorgt habt, dass diese Sprache ihre Quellen pflegt,
(Die Traufen vom Haus sind so vom Eis verschrumpelt
wie die breite Traufe einer Mine zerschellt).
***
Ich will nicht mit euch, so schwach, ewig nur stritten
krank, ohne Kräfte über den Berggipfel springen,
als Jüngling, unter grauen Männern gewinnen,
das, was sie zurückliessen, neu herzurichten;
doch, ihre Erziehung, die auf Asphalt leben,
den dieses träge Zeitalter zapfend erheben,
sehnsüchtig und neidisch schaue ständig euch nur an.
Der Geist von dem Alter, das Material ein Wahn,
‘d, selbst wenn es eine schwache Hütte ist, nur Schein,
bau’ das Haus mit gebranntem, ungarischem Stein.
***
Herbst 1908
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 08. kedd,
Mária, Adrienn napja van.
Holnap Ádám napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
