Neked õrzöm, érted félem
az utolsó csillagot
a pirkadat elõtti
ében éji égen.
Neked tartom, tartogatom
tenyerem hûlõ melegét,
érintve minduntalan
lázas homlokom.
Érted ereszkedik alá
egy fénylõ könnycsepp is
lassan, szemem tárt ablakán,
a bú törékeny létráján,
lüktetõ migrén-függöny
remegõ pókhálószálán...
Ha nem késlekedsz,
még itt vagyok...
még megmenthetjük
az ében éji égen
a pirkadat elõtti
utolsó csillagot.
loretta - április 23 2008 08:48:53
Remélem, megmenekül a csillag! Gratulálok, szép lett nagyon.
szoszircsi - április 23 2008 10:05:39
[b]Magdikám....nagyon kerek...nagyon gyönyörû...óvatos-finom intelem...azért az "utolsó" csillagért...ami tovább vinné az élet folyamát...
...olyan vagy , mint egy magányos-le nem esett...zizegõ falevél...mely dacol széllel és idõvel...és elsuttogja félve....mit is remél....simogatnak a soraid...
...azt érzem örökké...nem a színekkel játszol...mindíg csak az árnyalatokat varázsolod ...a pasztell-nyugalmat és fékezettséget...
Gyönyörû érzelmek...
szeretettel[/b]
szí.
sziszifusz - április 23 2008 11:39:46
Versed lágysága kidomborítja lelked apró rezdüléseid. Én így éreztem. Nagyon szép lett!
Magdileona - április 23 2008 22:46:06
Köszönöm szépen mindegyikõtöknek a szép hozzászólásokat!
Sancho - április 24 2008 08:00:39
Magdileona kedves!
Lelked nyitott könyv...
"Érted ereszkedik alá
egy fénylõ könnycsepp is
lassan, szemem tárt ablakán,
a bú törékeny létráján, " - ez nagyon ott van!
Sokat írjál!! Grt. Sancho
