Debreczeni Zsolt: Könnyű álmok otthona
Könnyű álmok otthona, halkan csendben fénylik,
mint szívem hóvihara, ezer létben ízzik.
Lángol, mint szerelem, mely megtalálta párját,
süvít, mit a szél, a hegyek ormán át.
Nehéz most a szívünk, könnyűvé kell válljon,
szélvihar sem orkán, nem kell közénk álljon,
Csak hallani a semmit, ez volna most jó,
és halkan elaludni, mert álmot látni jó.
Lassan felébredni, könnyű mély álomból,
tiszta szívvel járni, csillogó vágyakból,
Így volna a jó, most erre vágyom én,
hogy lelkem hozzád érjen, mit senki más nem ért...
|
|
