|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Apámhoz
Apám,
úgy fájnak az emlékek,
amelyek téged idéznek,
mikor ziháló melled eszeveszett
taktusban vergődött
s lázban, verejtékben gyöngyözött
krisztusi arcod.
Apám,
fülemben még most is tébolyitón csengnek
a vérrel felbuggyant
pokoli hörgések.
És mikor az éltető kenyeret izzadtad
a munka emésztő tüzében,
hányszor, de hányszor szorult ökölbe
bosszúvágytól remegő, gyermeki kezem,
mert fájtak, fájtak gondgyilkolta,
apró életörömeid be nem teljesülései,
fájtak a kicsinyes, álnok mosolyok,
melyek takarták benső sorstragédiád:
fájtak az átviharzott, vészes éjszakák
s mikor kiszívott hüvelyedben
utolsókat dobbant a megkínzott élet,
kisértő lidércek a lelkemre ülték...
S két könnycseppet úgy szerettem volna
megtartani,
csókolni,
csókolni,
a nagyok szeme elé vinni,
mint megrabolt milliók
robotra kárhozott élettükrét...
Apám,
úgy fájnak az emlékek,
amelyek téged idéznek,
mikor ziháló melled eszeveszett
taktusban vergődött
s lázban, verejtékben gyöngyözött
krisztusi arcod.
Thurzó Lajos: 1915 - 195
Zu meinem Vater
Vater,
die Erinnerungen tun
so weh, die an dich erinnern
als deine keuchenden Brüste wahnsinnig
drangvoll im Takt bewegten,
und von Schweiss und Fieber war bedeckt,
dein Christengesicht.
Vater,
es klingeln noch so irrwitzig in meinen Ohren
dein Blut entquellenden,
höllisches Geröchel.
Und wenn du für das Brot des Lebens geschwitzt hast, im
verzehrenden Feuer der Arbeit,
wie oft, wie oft hab’ ich geballten Faust gehabt,
die zitterten vor Rache, meine Kinderhände,
denn sie taten mir weh, die Gedanken tötende
kleine Lebensfreude, die unerfüllt blieben
das kleinliche, hinterhältige Lächeln tut auch weh,
die deine innere Lebenstragödie bedeckte:
die stürmischen, gefährlichen Nächte taten mir weh
und wenn du an deinem ausgetrockneten Körper
den letzten Schlag machte, dein gequältes Leben,
unheimliche Gespenster sassen auf meiner Seele
d ich hätt’ so gerne zwei Tränentropfen
nur behalten,
zum Küssen
und Küssen,
den Erwachsenen vor den Augen zu führen,
als von Millionen geraubte,
verfluchten, unterdrückten Sklave.
Vater,
die Erinnerungen tun
so weh, die an dich erinnern
als deine keuchenden Brüste wahnsinnig
drangvoll im Takt bewegten,
und von Schweiss und Fieber war bedeckt,
dein Christengesicht.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
- március 25 2023 15:56:14
Toni kérlek, klassz verset hoztál, nekem nagyon szívbemarkoló volt!
Így aztán írok is belőlle egy átíratot!
Maradok tisztelettel:
KíberFeri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 09. szerda,
Ádám napja van.
Holnap Nikolett, Hunor napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
