|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
A szájhősök
Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?
Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.
Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy, mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.
S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.
Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!
Szatmár, 1847. augusztus
Petőfi Sándor:1823 – 1849
Die Grossmaule
Wie lange hält noch dieser irre Lärm?
Wie lang’ heult noch im Namen des Landes?
Wem der Heimat auf seinen Lippen hat,
er hat es nie auch in seines Herzens!
Was nützt euch euer Hökerweib Zunge?
Der Lärm geht Jahr für Jahr immer weiter,
und ist nicht dort, wo die Nation war?
Gibt es noch all die Probleme heuer?
Machen, machen! Stattdessen mit Worten,
und so verschwendet ihr nur euer Zeit;
er wartet so lange ‘d sucht vergebens,
dass Gottes Tag und die Welt für auf euch.
Strecket ihr euren Händen endlich aus
und opfert mal auch euren Geldbeuteln
ernähret endlich euer Land, welcher
Lang euch ernährt hat, ohne zu deuteln.
Opfer und Tat, das sind die beiden Spiegel,
die es uns zeigt, den wahren Patrioten,
doch ihr habt feige selbstsüchtiges Herz,
feig beim Handeln und Egoist beim Opfern.
Ich glaube, dass wie Bäume im Frühling
die alten Nationen neu verjüngen,
doch ihr Raupen gibt kein neues Laub,
ihr frässet weg, auch sogar die alten.
Oh, welche Blindheit! Noch angehoben,
auf den Standard Niveau der Beliebtheit
wie die fassungslose Bestandsmenge,
schliesst seine Retter der Arme allzeit.
Retter? Sie sind die Verkäufer der Heimat,
wir verlieren wegen dem Grossmaule,
sie wissen von uns, dass wir Angst haben,
denn der schüchterne Hund nur Gejaule.
Ich gehe sicher nicht in die Menge,
der die Jubelnde begleitet allweg,
‘d, wenn ich jemals in zu denen käme,
ich trete nur bei auf diesem Abweg,
nur deswegen, dass ich zertrümmern kann,
das Siegerwagen der Scheinpatrioten
mit der Peitsche meiner Wut schlagen kann,
das Galgen-Zeichen am Gesicht der Idioten!
Szatmar, August 1847
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. május 01. péntek,
A munka ünnep, Fülöp napja van.
Holnap Zsigmond napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
