|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Nézd a koldust!
Számára minden ember remény,
csonka lábán térdepelve aprót remél.
Semmije sincs, nincs mit félteni,
önhibájából, máséból így tud nyomorogni.
Mi azonban tudunk rettegni,
pénzt, családot, Istent félteni.
Ha van felesleg, hát eldobjuk,
ezzel a szegényt a sírba tiporjuk.
Még mindig csak magunkra gondolunk.
De lehet még szebb a hazánk,
ha az ember megleli a társát,
és segít, ha szükség van rá!
Mert mindenki legyen testvér és egyenlõ,
és ezt nem törölheti el semmilyen erõ.
Lehet még nyitott a szív,
ha az ember másnak is asztalt terít,
ha mást is a közelébe hív.
Járni a világot, együtt menni,
ezért érdemes igazán élni.
Miért ne foghatnánk össze
egy más hazáért, hol nem kell rettegve
sírni, nyomorogni, önzõen esdekelve.
Csak egy szelet kenyeret kellene adni,
vagy imát jóért, szépért elrebegni.
Védd meg az otthont, hol szeretnek!
Számodra ki a fontos, kik léteznek?
Lásd a lelket, lásd az arcot,
a mögötte rejtezõ valóságot,
s segíts hinni egy igazabb világot!
Nézd a koldust, te is lehetsz az,
ha kapsz, de vissza sohasem adsz.
Ismerjél meg mást, ismerd magad!
Csak egy aprócska tett is elég,
hogy megvédd azt, mit valaha szerettél. |
|
|
- április 24 2008 22:41:15
Nagyon tetszik a versed témája, és a kidolgozás is dícséretet érdelem!  |
- április 25 2008 04:01:33
Nagyon lelkes és iránymutató a versed, mai égetõ gondolatok sora. |
- április 25 2008 12:16:53
Ezért is írtam a verset, hogy egy apró tett is elég a sok baj közepette, és valami változhat. Köszönöm! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. október 28. szerda,
Simon napja van.
Holnap Nárcisz napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
