|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Lassan, tűnődve
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent; nem remél.
Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén,
ezüstös fejsze-suhanás
játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szívem,
kis teste hangtalan vacog;
köréje gyülnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.
1933
Vas-színű égboltban…
Vas-színű égboltban forog
a lakkos, hűvös dinamó.
Óh, zajtalan csillagzatok!
Szikrát vet fogam közt a szó – –
Bennem a mult hull, mint a kő
az űrön által hangtalan.
Elleng a néma, kék idő.
Kard éle csillan: a hajam – –
Bajszom mint telt hernyó terül
elillant ízű számra szét.
Fáj a szívem, a szó kihül.
Dehát kinek is szólanék – –
1927
József Attila: 1905 – 1937
Hoffnungslos
Langsam, nachdenkend
Der Mensch, wenn er auf sandige,
traurig feuchte Ebene trifft,
schaut sich klug um, mit innige,
stolz, nickt mit dem Kopf; er hofft nicht.
So versuche ich ohne zu
betrügen, leicht umzusehen,
dass silbernen Axtrausch dazu
Spielen, Pappel Blätter eben.
Auf dem Ast das Nichts sitzt mein Herz,
und es schlottert geradezu;
demütig versammeln, rundum
schauen, schauen die Sterne zu.
1933
In eisenfarbenen Himmel …
Dreht sich am eisernen Himmel
der lackierte, kühle Segen.
Oh, lautlos Wunder Bimmel!
Das Wort funkelt an den Zähnen – –
In mir fällt das War, wie ein Stein
und durch das Leere ist lautlos.
Die stille, blau Zeit ist pik fein.
Das Schwert Schneide glänzt: und mein Haar – –
Mein Schnurrbart ist wie eine Raupe
sich auf den Mund hin gelegen
Mein Herz tut weh, das Wort wird kalt.
Zu wem soll ich mich bewegen – –
1927
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 09. szerda,
Ádám napja van.
Holnap Nikolett, Hunor napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
