|
 Vendég: 78
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Hannah Flagg Gould:
EGY NÉV A FÖVENYEN
A part magányos fövenyén
Kagylóra leltem, s azzal én
Belé karcoltam nagy
büszkén
A napot, s nevemet.
Majd onnan sétáltam tovább,
Kíváncsin nézve hátra, hát
Egy hullám gördült rajta át,
S az írás – semmi lett...
Nos, vélem, el majd így veszen
A földön minden más jelem,
Mit rút felejtés-tengeren
Hullámok visznek el.
Hol jártam idő fövenyén,
Hol voltam egyszer, vagy nem én,
S a kelt, a név, mit viselém,
Elvész, se nyom, se jel.
De Ő, kié e part, föveny,
És minden tenger öble lenn,
Ő tudja – én is – hogy jelem
Mellé mit ír az Ég:
„Egy jó szándékú halandó,
Ki lelkével gondolkodó,
S a perc múlását elkapó,
Hol gyarló, hol derék.”
_________________________
A NAME IN THE SAND
Alone I walked the ocean strand;
A pearly shell was in my hand:
I stooped and wrote upon the sand
My name–the year–the day.
As onward from the spot I passed,
One lingering look behind I cast;
A wave came rolling high and fast,
And washed my lines away.
And so, methought, ’twill shortly be
With every mark on earth from me:
A wave of dark oblivion’s sea
Will sweep across the place
Where I have trod the sandy shore
Of time, and been, to be no more,
Of me–my day–the name I bore,
To leave nor track nor trace.
And yet, with Him who counts the sands
And holds the waters in His hands,
I know a lasting record stands
Inscribed against my name,
Of all this mortal part has wrought,
Of all this thinking soul has thought,
And from these fleeting moments caught
For glory or for shame.
* * * * * |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 21. kedd,
Dániel napja van.
Holnap Magdolna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
