Fájdalmam világgá üvöltöm:
Hogy örökre elhagytál,csak az én bûnöm!
Nem hallottam néma kiáltásod,
Nem láttam súlyos bánatod...
És most fáj,
Nagyon fáj,
Hogy örökre elmentél,
Örökre elhagytál!
Várlak minden nap,
Minden percben,pillanatban,
Várom,hogy az ajtón belépj,
Mosolyogva kezed nyújtsd felém...
Szeretném elmondani,hogy szeretlek,
S ha szívemre hajthatnád újra a fejed...
De késõ
Mindennek vége
Örök álmod álmodod
És többé nincs már visszaút:
Virágtengerben térsz örök nyugalomra,
S itthagyod szívem kettéhasadva...
Várj rám!
A csillagok felett
Találkozunk újra...
S akkor már örökké ott leszek Veled!!!
Torma Zsuzsanna - április 26 2008 08:36:14
Nagyon szép, megható vers, kedves Totherzsikati!
Mindanyniunk sorsa, hogy vagy minket hagynak itt, vagy mi hagyjuk el a másikat. S majd találkozunk!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
totherzsikati - április 27 2008 14:13:33
Nagyon köszönöm!
Üdv.:totherzsikati
