Átkozom a napot
Mikor szerelmem elhagyott
Elvesztettem több milliárd csillagot
De én csak egyet síratok
Csak egy csillag volt az égen
Akivel leélném szánalmas életem
De mostmár te se vagy velem
Most érzem dühöng, zokog a lelkem
Érzem összeomlik a világom
Összeomlik és feketébe öltözik minden
Porzik, haldoklik, pusztul a szívem
Fölnézek az égre könnybelábadt szemekkel
Szívem, lelkem kiált: "NEKEM MÁS NEM KELL"
De fejbevág a komor fekete reggel
A Napom elbújt a fellegek felett
Süvít a szél az esõ is eleredt
Ázva fázva bõrkabátba zára
Csak járkálok gondolataim záporába
bizkit - április 29 2008 14:57:42
Nem írt senki kommentet
Sonja - május 09 2010 17:29:05
Jól döntöttél mikor az érzéseid és gondolataid kifejezésére a költő tollát ragadtad a kezedbe! Érzésekkel telt tehetség vagy. "gondolataim záporába" - lenyűgöző... Nem is tudom mit szokás ilyenkor írni, mindenesetre fogadd gratulációm!
bizkit - november 14 2010 00:10:18
ohh köszi szépen
