|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Csak a gyökér kitartson
A Fa névtelen gyökereinek ajánlom
Kint a szőlőnkben, emlékszem rája,
deszka kunyhónk előtt állott
öregapám diófája.
Ha vihar támadt, – szőlőkötözéskor, –
dörgött az ég, csattant a villám,
füstölt az úton a felpaskolt por,
ahogy végigverte a dörgő esőostor,
bebújunk a kunyhóba. Onnan néztem,
miként robognak a felhők az égen.
Nagyapám a fát leste.
Vajjon, elbír-e a széllel?
Recsegett, ropogott öreg teste,
a szél a galyakat csomósan tépte,
hullott a zöld dió, áldott termése,
mozgott a föld is, ahogy a vihar rázta:
de győzte a vihart öregapám konok,
törzsekopott diófája.
Csak a gyökér kitartson!...
Még ma is hallom, –
motyogott nagyapám,
s nem lesz baj, gyerek!
Dió lehullhat,
új tavasszal terem az ág újat,
ág is nő a letépett helyére,
de ha a gyökér nem bírná tovább,
a diófának, kisunokám, vége!
Most is vihar, szél tépi, rázza,
de állja a vihart Árpád vezér
ezeréves, öreg diófája!
Kárpátoktól az Adriáig nyúlnak a gyökerek,
tapadnak a földre, hogy termés legyen
az örök magyar szőlőhegyen,
hogy élni tudjon: dió, levél, ágak…
…Adj, Uram, elég erőt a harcos diófának!
Lehull ezer dió, millió lesz holnap,
letörhet száz ág, ezer nő helyére,
s ha csupán a csonka törzs marad,
ha új tavasz zsendül, kifakad!
Uram, csak Te lássad,
hogy ezen a véres, küzdelmes harcon
a gyökér kitartson!
A g y ö k é r kitartson!
Alföldi Géza: 1909 - 1991
Nur, dass die Wurzel aushält!
Für die anonymen Wurzeln des Baums empfehle
Draussen in Weinberg, erinnere ich, mich
vor unserer Holzhütte stand,
der Nussbaum meines Grossvaters.
Wenn es stürmte, beim Anbinden der Reben,
der Himmel donnert, der Blitz knallte,
der Staub der Strasse flog zugrunde,
als er von der Regenpeitsche geschlagen wurde,
uns in der Hütte versteckt. Von dort geschaut,
wie die Wolke am Himmel schnell vorbeisaust.
Grossvater sah nur den Baum.
Wie er mit dem Wind fertig wird?
Das Knarren ‘d knirschen sah man durch den Zaun,
der Wind riss die Zweige stückweise herunter,
die grünen Walnüsse fielen alle runter,
die Erde brummte auch, von der Sturm geschüttelt:
doch der Sturm ist von Grossvaters alten Nussbaum
der Stamm geschundene Walnussbaum gerüttelt,
Nur, dass die Wurzel aushält!...
Heute höre noch,
Grossvaters murmeln,
‘d wird alles gut, Kind!
Die Nüsse sind weg
im neuen Frühling wächst auch neuen Zweig,
der abgerissene Ast wird, nachwachsen,
doch wenn die Wurzel es nicht hätte könne,
dem Nussbaum, mein Enkel, wär’s das Ende!
Auch jetzt stürmt es, der Wind reisst ‘d schüttelt,
doch der Führer Árpád hält dem Sturm stand,
der tausendjährige Walnussbaum!
Die Wurzeln reichen von den Karpaten bis zu der Adria,
die haften am Boden, dass es Ernten gibt,
auf dem ewigen ungarischen Weinberg,
dass die leben können: Nuss, Blatt, Zweige …
… Gib, Herr, genug Kraft für den Krieger-Nussbaum!
Tausend Nüsse fallen, morgen gibt es Million,
kann hundert Äste brechen, tausende wächst nach,
und wenn nur der stumpfe Stamm übrigbleibt,
wenn der Frühling kommt, wird hervorspriessen!
Herr, sorgst du nur dafür
das in diesem blutigen, hart umkämpften Kampf,
nur, dass die Wurzel aushält!
8
Nur, dass die Wurzel aushält! …
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. április 30. csütörtök,
Katalin, Kitti napja van.
Holnap A munka ünnep, Fülöp napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
