Mint két bimbózó rózsat?,
hever a porban a két szeret?.
Egymásba fonódva a halál kapuján
homályos emlékek vés?dnek oltárán.
Sírba vitték a titkot,
hisz rájuk szórták az átkot.
Hiába kérik Isten kegyét,
? megtagadta a mennyország kulcsát.
Csak két rózsaszirom,
vérrel festett nevük a falakon.
Így ?rzik emléküket,
akiket a vágy meg?rjített.
Most mint két rózsat?, hevernek a koporsó tetején,
egymástól elszigetelten
hiába sírtak némán a bocsánatért..
Valaki a nyomukban járt,
és az átok beteljesült.
Csak egy tüskeszúrás,
pár csepp a szent vérükb?l.
A búcsúcsókok hevében sem nyerték el az örök boldogságot.
A két szerelmes holtan esett össze a halál kapujában.
