|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Esti dal
Annyi szépségből nem maradt meg semmi,
Csak a rablókéz barázdás nyoma.
A körvonal nem az a drága főn már,
Sem a diadém, a hajkorona.
Dús sötét lomb, minő a sphinxé,
Ma gyér, fakó. S a királyi szemek
Tört üvegként egy elmúlt messzeségből
Még felgyúlnak, még átmerengenek.
Még ő az arc. De már mintáz a Semmi,
Rakja föl rajt a mohaszürke szint,
Míg fölmerül egy nap a sárga puszta
S a homokon a rom: egy drága sphinx.
Mészáros Sándor: 1870 – 1946
Abendlied
Von so viel Schönheit ist nichts mehr übrig blieb,
nur das gefurchte Spur der Hand des Räubers.
Die Kontur ist nicht mehr auf dem treueren Kopf,
auch das Diadem ‘d die Haarkrone so pervers.
Das üppige dunkle Laub, wie das von Sphinx,
kommt blasser vor ‘d, die königlichen Augen,
wie zerbrochenes Glas aus Vergangenheit,
sie leuchten auf ‘d so verträumt schauen.
Das Gesicht ist noch Sie. Doch das Nichts ist da,
legt das moosige Grau farbige Lichts
bis eines Tages die gelbe Wüste steht
‘d, die Ruine im Sand: eine teure Sphinx.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 08. kedd,
Mária, Adrienn napja van.
Holnap Ádám napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
