|
 Vendég: 29
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Azt mondtad, hogy félsz
Lelked mélyén nem remélsz
S nem enyhül az örök tél,
Hiába érné édes napfény.
Szemedben ott a szomorúság.
Azt mondtad, neked nem kell,
Mert többé már nem hiszel,
Hogy valakit szívedbe viszel,
A szerelem úgysem jön el.
De szemedben bújkál a csillogás.
Azt mondtad, nem bízol már
S nem igaz, hogy valaki vár
Ki egyszer majd szívébe zár,
De szabad maradsz, mint a madár.
Szemedben még él a remény.
Azt mondtad, jó így neked
Ne fogja senki a kezed,
S utadon se legyen veled,
De mindig elárul barna szemed:
Mert ott van benne a szenvedély.
2008. április 27. |
|
|
- április 27 2008 20:44:00
A lemondás hangja szólal meg a versedben, mégis, mintha lenne remény. Néha, amit mondunk és gondolunk, nincs szinkronban egymással, most is ezt érzem...kétséget, vágyat, reményt, el nem engedést, kötõdést. Nemesen egyszerû, és sokatmondó. Érdekes a szerkezet, szabályos párosrímes strófák közé ékelted a szintén rímes sorokat, amik sokat elárulnak, hisz a szem a lélek tükre, minden kiolvasható belõle. A "de" ellentétes kötõszõ ismétlése ellenállást mutat, a "nem" tagadószó sorozatos ismétlése is erre utal. Ennek ellenére is pozitív eredményt vár az olvasó, itt a lényeg: " Szemedben még él a remény." Remélem a szívben is fog.
Maryam  |
- április 28 2008 18:32:59
Szia! Csak ismételném egy részét Maryam mondandójának. Jó, ha a szenvedély még szemedben csillog. Tetszik a forma és így az egész, nekem nagyon egyben van! |
- április 28 2008 19:34:57
Kikérem magamnak! Szürke szemem van!!!
Köszönöm nektek! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. október 30. csütörtök,
Alfonz napja van.
Holnap Farkas napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
