Hiába rejted el, titkolod vágyaid,
szíved belül vérzik, s az idõ sem segít.
Tudod, hogy nem szabad, tudod, hogy nem lehet,
azt gondolod, majd az idõ ezt megoldja Neked.
Ne reménykedj, bár az idõ ugyan eltelik,
az évek múlnak, az élet elszáll, de szíved ugyanúgy fáj.
Akkor döbbensz rá, amikor már késõ,
mily szép is lett volna Vele, hisz Õ volt
az igaz szeretõ.
Boldogabb lett volna az életed, ha
nem az ész, hanem a szív vezet.
Ez csak egy rossz álom talán,
vagy igaz, s azért érzem e magányt?
Hm...most ébredj, amíg nem késõ,
csak álmodban vesztetted el Õt.
Fuss..rohanj..ne gondolkodj..nem szabad.
Még itt van , még eléred, még élhetsz boldogan.
