Napkorong

Koldusoknak koldusa!
Mind jössz kéregetve és felkavarsz.
Még egy csókot adjak, hogy
A kútnak nincsen vize, mert
Te halálosan szomjas vagy.
Szám nélkül pedig hajnalban, kiapadhatsz.
Még, hogy karjaimban tartsalak?
Hogy többé ne fogjanak meg az álmok,
A holdfényes éjszakákon
Amikor,helye nem volt a viharnak.

Koldus! Hozzám jössz,
Minden reggel nap mint nap
És megkérsz, hogy helyben adjak
Melleim közül bazsalikomot
És ajkaiddal illatukat beszippantsad,
Hogy rábírd a múzsákat.
Máskor azt akarod, hogy neked adjam
A mennyországot és benne maradjak...
Melletted az egész életben.
Nem azt mondtad, hogy a kedvesem vagy?

Koldus vagy! Hiszed,
Hogy szemeimbe láthatsz és láthatod
A szerelemnek meleg könnyeit
Egy pillantással?
Azt hiszed, a vágyam belefér
Ég, föld és vizek között,
Hogy a lélek kibontja
Szárnyait, aztán hallgat és elrepül?
Azt hiszed, olyan gazdag vagyok
Minden pillanatban csókokat adok,
Anélkül, hogy bármit is kapnák,
Még egy kicsi, kicsi szemcsét,
Csepp, szemernyit,
A fénytől, a nyugalomtól?

Nos, tedd a szögre az étvágyadat,
Mostantól a számat, nézd meg jól!
Még melleimet sem adom neked,
Édes, örömöm,
Amíg nem fizetsz nekem
Mindenért, azért amit akarsz
Fizess, ahogyan te a legjobban tudod!
Ha nem te, akkor ki, mert az megkaphat?

Add ide a szemeidet, hogy megcsókoljam őket,
Vágyamat beléjük helyezem,
Ezek után szoríts karjaidba,
Hogy könyörtelenül testedet megtörjem.
Este gondolatom elaludjon
Tenyeredbe fészkelve és
Álmodjunk a kék éjszakában
A boldogsággal egybekelve.
Még reggel is akarom,
Hogy szorosan szorítsam arcomat, arcodra,
Mosolyogjunk így együtt
És minden napnak legyünk a szentjük,
Melledből pedig add ide,
A szívnek suttogását és állva füleljünk.

Kezdetnek, ez így elég,
Többet kérni nem fogok,
De elvárom, hogy most elmondd,
Barna szemű koldus ,
Ha még szerelemből lopni akarsz tőlem,
A küszöbön hagyott csókot
És az ablak melletti
Virágvázában találó lélekbozótot
És a virágzó lélekbozótnak mosolyát,
Amit csak mi kettőnk tud?